A Viszkis inkább állva tartotta előadását

„A kollégáim most zárják be az ajtót, ha esetleg valakinek az értékei később hiányoznának, akkor nálam kell keresni” – ezekkel a szavakkal kezdte Ambrus Attila, „a Viszkis rabló” a debreceni Lovarda rendezvényteremben megtartott előadását, amelyre napokkal előtte elfogyott minden jegy. Majd azonnal hozzáteszi, hogy a bankrabló-tanfolyam a másik teremben lesz, ő pedig inkább állva tartaná meg az előadást, mert eleget ült már. A közönség hangos nevetésben tört ki.

Az izgalmas, jó hangulatú előadáson Ambrus Attila mesélt a róla szóló, Antal Nimród által rendezett akciófilmről, a gyerekkoráról, a bankrablásokról – amelyeket ma már mélyen megbánt. Beszélt a hallgatóságnak a börtönben töltött 13 évről, és a szabadulása utáni életéről, a keramikus munkáról.

„Több mint 300 embernek korlátoztam a személyi szabadságát, bezártam őket különböző helyekre és erre nem vagyok büszke. Amikor arról beszélünk, hogy milyen cool bankot rabolni, arra kell gondolni, hogy amikor fegyvert fognak a halántékukhoz, az nem feltétlen jó érzés. Én bankrabló voltam, most nyugdíjas bankrablóként, illetve keramikusként állok itt, és hiszek abban, hogy mindenkinek jár egy új esély. Bármilyen helyzetbe kerül az ember, kellő akarattal, szorgalommal és alázattal igenis képes felállni. Az is kell, hogy segítsenek rajtad, a lehetőséggel pedig élni kell és nem visszaélni. Hiszem, hogy a múltat le lehet zárni, s amit én képviseltem, az ne legyen követendő példa.”- idézte a Dehir összefoglalója a tanulságos előadás zárómondatait.